A hőtárolás
A külső szigetelés alapvetően javítja a falak hőhatároló képességének kihasználását-mindenekelőtt akkor, ha ezek a falak nehéz, nagy sűrűségű anyagból állnak, ami egyben költségtakarékosabb megoldást is jelent.
A hőszigetelő réteg költségigénye: A költségek a szigetelőanyag vastagságától, fajtájától és az épület méretétől függően nagyon különbözőképpen alakulhatnak. A polisztirol mondható a viszonylag legköltségtakarékosabb szigetelőanyagnak.
Gazdaságosság:
Az épület puszta állagmegóvása érdekében tett intézkedésekkel ellentétben minden energiamegtakarítási technikának megvan az az előnye, hogy a beruházás költségei a fűtési költségekben jelentkező megtakarítás révén megtérülnek.
Régebbi épületek felújítása esetén a költségek meghatározásánál csak a szigetelésre fordított többletköltségeket írjuk a szigetelés számlájára-új ház építése esetében pedig a költséghatékony tervezés (nehéz, vékony és így olcsó fal+hőszigetelés) jelenthet anyagi könnyebbséget. A hőszigetelő réteg minimum 30 éves használati idejét és napjaink energiaárait figyelembe véve a külső fal szigetelését csaknem gazdaságosnak mondhatjuk.
Meleggel szembeni védelem:
A fal külső felületére felhelyezett hőszigetelés nem csak télen tartja benn a meleget, hanem logikusan nyáron is kívül tartja a napsugarakat - védi tehát a házat a túlmelegedéssel szemben. Ezáltal nyáron is kényelmessé válik a lakás használata, külön gépi hűsítés nélkül akár a tetőtérben is, vagy a hátulról szellőztetett homlokzatok esetében mindenekelőtt akkor, ha nehéz, hőtárolásra alkalmas szigetelőanyagokat alkalmaznak, amilyen pl. a farostlemez.
Hátulról szellőztetett homlokzat:
Ez a módszer a lakóházak építése körében nem feltétlenül tartozik a hagyományos eljárások közé, azonban a hőszigetelési rendszerek – bár elég költségigényes – alternatíváját képezi. Ezt a technikát mindenekelőtt az ipari és középületeknél alkalmazzák. Egyrészt a homlokzat kiképzésének mutatós módját teszi lehetővé, másrészt az időjárási viszontagságokkal szembeni különösen tartós védelmet nyújt. Lényegében négy komponensből áll: a szigetelésből, a rögzítő-szerelvényeket tartalmazó tartószerkezetből, a hátsó szellőzőnyílásokból (vertikális levegőréteg), valamint a homlokzatborításból.
Ennél a szerkezetnél a legdrágább szerkezeti elem rendszerint a homlokzatborítás, amelynek céljára sokféle anyag kerülhet szóba:palatáblák,kőtáblák,pl. márvány,réz,fazsindely,alumíniumlemezek,kerámialapok.
Szigetelőanyagokból is nagy a választék , pl. polisztirol, farost, parafa vagy ásványi rost.
A kiválasztás során árbeli, technikai, és egyéni szempontok játszanak szerepet.
